IN MEMORIAM

2000 nyarán Tippan Attila igazgató úr Nyírteleken keresett egy tagintézmény-vezetői feladatok ellátására alkalmas személyt, aki az akkor induló Budakalász Gimnázium új tagintézményét irányítaná. Szakmai berkekben Kovács István igazgató urat javasolták erre a feladatra. A találkozás eredményes volt, és egy hosszú, éveken át tartó közös munka kezdődött el.

Rég volt 2000. szeptember 1-je, amikor elindult az esti gimnáziumi oktatás Nyírtelek településen. Azóta eltelt 16 tanév! Több százan jutottak el az érettségi vizsgáig, és vehették át a bizonyítványt. Sokaknak jelentett ez a pillanat egy új munkahelyet, továbbtanulási, továbblépési lehetőséget vagy éppen csak több ismeretet, középfokú műveltséget, önbizalmat, barátokat. Mindez Kovács István tagintézmény-vezető nevéhez fűződik.

Az eltelt évek alatt sok minden változott a világban, így az oktatásban is. Jogszabályok, miniszterek, tantervek … De egy dolog változatlan maradt. A tanítványok!

Ők ugyanolyan gyámolításra és bátorításra vágytak, mint régen. Hogy valaki megerősítse bennük a hitet: képes vagy rá!

Pista bácsi „genetikailag” is pedagógusnak született  – mindkét szülő elismert és a szakmailag kiváló pedagógus volt. Sok munka eredményeként a Kölcsey Ferenc Gimnázium Nyírteleki Tagintézménye és Pista bácsi neve eggyé forrt. Egy olyan csapat tagjaként dolgozhatott még a nyugdíj mellett, ahol a munka mellett örömteli percek is voltak. Nem lehet elfelejteni a tanévnyitó értekezletek és a konferenciák hangulatát, ahonnan a többi kollegával együtt élményekkel, új ismeretekkel, ötletekkel térhetett haza. Mint ahogyan nem lehet elfelejteni a könnyes szemeket, akik ránk néznek a sikeres bizonyítvány átvételekor.

Pista bácsi 2014 szeptemberében úgy döntött, elfáradt, és a tagintézmény-vezetői feladatokat átadja fiatal kollegájának. Szeretettel hívtuk vissza őt az érettségi vizsgákra, a bizonyítványosztásra, és jött. Ott volt velünk az örömteli pillanatokban, és ott lesz az idén is, de már csak a szívünkben.

Kedves Pista bácsi! Örülünk, hogy megismerhettük, hogy együtt dolgozhattunk, tanulhattunk egymástól. Ezúton is köszönet az elvégzett munkáért.

Mindannyiunknak hiányozni fog.

„Míg fiatal az ember, sok mindent remél,
 Mire felnőtt lesz, lassacskán észhez tér.
 Ha megöregszik, rájön, hogy nem is élt,
 Mert minden elveszett, amiért addig élt.”

Zsíros Simon Mária